január 17

Hogyan orvosolhatom az alábbiakat illetve hogy kerüljem el?

Ha a kutyánk:
•    nem mindig jön oda, amikor hívjuk
•    elrohan, ha meglát valamit
•    sétánál húzza a pórázt
•    agresszívan viselkedik, ha pórázon van
•    agresszívan viselkedik más kutyákkal vagy emberekkel
•    gyakran konfliktusba kerül a családban élő többi kutyával
•    hosszú idő után sem szobatiszta, jelölget a lakásban
•    párzó mozdulatokat végez a családtagjainkon
•    morog ránk az ételét, csontját, játékát féltve
•    gyakran elszökik csavarogni
•    fél kutyáktól, emberektől, szituációktól; gyakran bizonytalan
•    ha talál valamit az utcán, megeszi vagy elszalad vele
•    ha egyedül marad, ugat, vonyít, rongál
•    nem tartja tiszteletben az ágyunkat, fotelünket
•    ellopja az ételünket
•    ugat vagy morog ránk, ha azt akarja, hogy megetessük, játsszunk vele, simogassuk, foglalkozzunk vele
•    morog egyes családtagjainkra
•    egész nap ugat minden idegenre
•    nem mindig engedi, hogy hozzányúljunk, pl. nem hagyja a szőrét ápolni
•    válogatós, nem akar rendesen enni
•    gyakran megmakacsolja magát
…ez mind annak a tünete lehet, hogy valami nem jól működik a “falkánkban”. Természetesen az egyedi esetek más és más “gyógymódot” igényelnek, ám az alap mindig ugyanaz: rendbe kell tenni a falkasorrendet a családunkban.

A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember (bármennyire is szeretnék néhányan úgy kezelni), így nekünk kell megtanulnunk kutyául gondolkodni, hogy kapcsolatunk mindig felhőtlen lehessen.
Ezzel nemcsak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas terhet. Óriási stressz az a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért (tehát értünk, a családunkért), de mi mégsem akarunk neki folyton engedelmeskedni.
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal (amit csak ekképpen tud levezetni), hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen nincsen mellette. Ám az olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincs, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá – hiszen ők a felelősek érte –, nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, amíg a gazdik hazaérnek.

Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után? Az ok ugyanaz… Otthon, amikor minden rendben van, amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban felerősödik benne a tudat, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben, ezért nem is foglalkozik az “alatta lévők zaklatásával” (gyere ide, ülj le…) És amúgy is! Miért kellene egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a feladata, hogy kétkedés nélkül teljesítse a neki szóló utasításokat.
És akkor…

HOGYAN LEGYEK FALKAVEZÉR?

AJTÓN KI-BE MENETEL: Az ajtón, kapun sohase a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdi(k)! Következetesen, mindenhol kell ezt alkalmazni, amikor új területre lépünk (a házból az utcára, az utcáról a lakásba, a kutyafuttatóra, ismeretlen helyre stb.)! Ha többen mennek vele valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki/be, és legutolsóként ő.

MIÉRT? Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy falka vadászni megy vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a “marad” parancsszót, majd ha már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket. Sohase hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csakis a mi engedélyünkre. Ha közben felállna, mindig következetesen visszaültetjük. Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, egyszerűen a póráz segítségével tartjuk vissza, és amint mi kiléptünk, azután engedjük őt is.
ETETÉS: Az élelem kiemelt jelentőségű, ezért nagyon fontos, hogy az étkezéssel is mutassuk kutyánknak, ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya csak utánunk. Sohase engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki asztalról a saját ételünkből, mert ezáltal is maga alá helyezhet bennünket. A kutyának soha ne legyen elöl ennivaló! Adjuk neki oda az ételét, és ha nem nyúl hozzá, azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel “ajándék” a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje meg. A kutya nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, azonnal enni fog.

MIÉRT? Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha ő már jóllakott, akkor engedi a többieket is enni, hiszen elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell utánoznunk a kutyánkkal is.
HAZAÉRKEZÉS, ELKÖSZÖNÉS: Amikor hazaérünk, sohase köszönjünk egyből a kutyának. Mindig először a családot köszöntsük, és 10-15 perc elteltével üdvözöljük csak a kutyát. Soha nem köszönünk el a kutyától, egyetlen szó nélkül hagyjuk ott őt, akár 5 percre a boltba, akár egész napra dolgozni, akár két hetes nyaralásra megyünk, és ugyanígy közömbösen viselkedünk visszatértéskor is.

MIÉRT? Egy farkasfalkát megfigyelve is azt láthatjuk, hogy a vezér, amikor visszaérkezik a falkájához, sosem foglalkozik rögtön a többi taggal. Először mindig haggya, hogy őt körülrajongják, de úgy tesz, mintha ott sem lennének a többiek, majd kis idő elteltével kezd csak velük foglalkozni. Ő soha nem kér engedélyt az alsóbbrendű tagoktól, amikor egyedül hagyja őket, és nem is érez lelkiismeret-furdalást emiatt. Ugyanígy kell nekünk is tennünk.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor hazaérkezünk, először mindig családtagjainkat üdvözöljük. Ha a kutyánknak  köszönünk előbb, akkor a család többi tagját automatikusan mögéje helyezzük a rangsorban – még akkor is, ha a kutya elfogad minket falkavezérnek. Vetkőzzünk le, pakoljunk el, és amikor a kutya már nem ugrál, nem rohangál körülöttünk, nem nyüszög, hanem megnyugodott, elvonult a helyére, akkor hívjuk őt magunkhoz – soha ne mi menjünk oda hozzá –, és foglalkozzunk, játsszunk vele, esetleg vigyük le sétálni. (Ha teljesen elfeledkezünk róla, akkor viszont össze is zavarhatjuk, mert azt hiheti, valamiért büntetésben van .) Elmenetelkor egyetlen szó nélkül távozzunk. Ez nem udvariatlanság, kutyánk pontosan érteni fogja, miért teszünk így.
JÁTÉK, SÉTA, SIMOGATÁS – NAPI FOGLALKOZÁSOK: Nagyon fontos, hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez, és a gazdi fejez be. Sohase játsszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk, és például leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, ne akkor sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában! És ha kiadunk egy vezényszót (ül, fekszik, menj ki a szobából stb.), az mindaddig érvényes, míg más utasítást nem adunk (mehetsz, bejöhetsz stb.)
MIÉRT? Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el – így azt is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a labdáját, és mi azonnal játékba kezdünk vele, az ő akaratának engedelmeskedünk, így ezzel alá is rendeljük magunkat a rangsorban.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor simogassuk meg őt, amikor nem követelőzik. Amikor mi úgy gondoljuk, hogy itt a játék, a séta, a simogatás ideje, hívjuk őt magunkhoz, és akkor foglalkozzunk vele, de ez sohase olyankor történjen, amikor ott ugrál előttünk, bököd minket az orrával, hogy figyeljünk rá már egy kicsit… Fontos, hogy mi is fejezzük be az adott tevékenységeket. Amikor úgy látjuk, hogy kezdi unni a játékot, a sétát, a simit, akkor mi hagyjuk abba, mondjuk neki, hogy “vége” vagy “elég volt”, és utána semmiképpen se foglalkozzunk többet a kutyával; még ha elkezd erőszakoskodni, akkor se. Sose simogassuk kutyánk állát, torkát, mellkasát, mert ez behódoló viselkedésforma: mint amikor az alsóbbrendűek, kölykök az erősebbeknek – azok szája szélét nyalogatva – “puncsolnak”. A simogatás mindig felülről érkezzen: a kutya fejtetőjére, a nyakán felülre és a hátára, oldalára. Amikor pedig utasítjuk valamire a kutyát, sose hagyjuk, hogy önként felhagyjon vele. Ha pl. fektetésből felül vagy ültetésből elmozdul, mindannyiszor tegyük vissza a kutyát az eredeti helyzetbe, míg másra nem adunk engedélyt, hogy a kutya ne higyje azt, hogy bármikor is felülbírálhatja parancsainkat vagy átveheti tőlünk az irányítást.
SÉTÁLTATÁS: Soha ne arra menjünk, amerre a kutyánk akarna haladni, ne engedjük, hogy pórázon húzzon minket.

MIÉRT? A falkavezér feladata eldönteni, hogy merre megy a falka vadászni.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Minden sétánál próbáljunk más-más útvonalon közlekedni. Amikor a kutyánk elindulna az egyik irányba, mi induljunk el a másikba, ne hagyjuk, hogy ő szabja meg, merre haladjon a falka. Ha muszáj egy adott irányba mennünk, akkor néhány métert tegyünk meg a kutya szándékával ellentétes irányba, majd forduljunk meg, és úgy induljunk valódi úti célunk felé. Ne engedjük, hogy húzza a pórázt és ő vigyen minket sétálni: ha megfeszül a póráz, azonnal álljunk meg, míg vissza nem lazul, vagy csináljunk egy határozott hátraarcot és induljunk az ellenkező irányba. A cél, hogy a kutya rájöjjön: csak akkor juthat előre, ha laza pórázon közlekedik.
AMIKOR A KUTYÁNK KERESZTBE ÁLL ELÉNK, ELÉNK ÜL, RÁLÉP A LÁBUNKRA…: Ezek az apró mozzanatok mind-mind a kutya dominanciájának jelei, sose hagyjuk, hogy így tegyen.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: Amikor a kutyánk keresztbe áll elénk, elénk ül, rálép a lábunkra, azonnal tiltsuk. Húzzuk őt hátrább, a pórázzal a hátunk mögött kerültessük meg magunkat, és ültessük magunk mellé, húzzuk ki a lábunkat alóla, és tegyük az ő lába elé! Ha pórázon ki akar támadni, csináljunk határozott hátraarcot, és induljunk az ellenkező irányba:  mutassuk, hogy mi nem kívánunk konfliktusba keveredni. Ilyenkor sose várjuk meg, hogy kikerüljenek minket, mert akkor kutyánkat megerősítjük abban, hogy a vélt “ellenséget” neki sikerült elkergetnie. A lényeg, hogy ne engedjük őt irányító pozícióba.

FEKHELY: Ne engedjük, hogy a kutyánk az ágyunkban aludjon, fotelunkban üljön.

MIÉRT?  A farkasoknál sem aludhatnak az alsóbbrendű tagok a falkavezér helyén, a falkavezér viszont bárkinek a helyén aludhat – ezzel is tudatosítva, hogy ő a vezetője a falkának. Nagyon sok esetben eljut odáig a kutya, hogy a saját ágyukba nem engedi be a gazdáit… a következők betartásával ez megelőzhető.

GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS: A kutyának alakítsunk ki saját kis helyet a lakásban (lehetőleg ez legyen egy nyugodt sarok: kis kosár, pokróc, kutyabox stb.), ahová el tud vonulni, le tud feküdni, ha arra van szüksége. Ha ide visszavonul, ne zaklassuk őt, hagyjunk neki is egy kis szabad teret, azonban néha nyugodtan lépjünk oda a helyéhez, tegyünk-vegyünk benne, hogy megértse, mi bármikor elfoglalhatnánk tőle.
Büntetésből felesleges a kutyát a helyére küldenünk, nem fogja megérteni valódi szándékunkat, hiszen a vacka számára nyugalmat, menedéket jelent. Inkább jelöljünk ki neki egy “büntihelyet”, ahol jól rálátunk, és parancsoljuk oda helyben maradással. Ha felkelne, helyezzük vissza mindaddig, amíg a büntetés le nem telik.
JUTALMAZÁS, SZIDÁS: A legfontosabb dolog a következetesség. Csak akkor dicsérjük a kutyánkat, amikor éppen jót csinál, és csak akkor szidjuk, amikor éppen rosszat tesz. A büntetés mértéke mindig arányos legyen az elkövetett bűnnel, szintúgy a dicséret is. A bünti már mit sem ér, ha az elkövetett tett után pár perccel következik, mert nem fogja tudni a kutya összekapcsolni az adott cselekedettel. A kívánt viselkedést mindig erősítsük meg a kutyánkban, míg a nemkívánatosat azonnal tiltsuk, hogy megtanulja, mit várunk el tőle. Azonban ha a rossz viselkedés célja figyelmünk felhívása – pl. ugatás, felugrálás –,  ne tiltsuk, hisz ezzel a kutya elérné célját, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül, míg abba nem hagyja. Ekkor viszont dicsérjük meg. Sose büntessünk kézzel vagy pórázzal! Szükség esetén használjunk egy üres műanyag palackot pár darab kővel megtöltve, amelynek már a hangja elég elrettentő a legtöbb kutya számára. Jutalmazásra megfelelő a jutalomfalat, a játék, a klikker, de mindig legyen mellette simogatás és szóbeli elismerés is, hiszen a kutyának az a legnagyobb jutalom, ha a gazdi kedvében járhat!

Forrás: Cerberos Kutyaiskola